Mit jelent nekem a Karácsony?

Ha a Karácsony számomra jutatott lényegét tömören össze akarom foglalni, akkor e néhány szóval fejezhetném ki: megállni, keresni és rátalálni. Ugyanis Karácsonykor megállok, kiszállok a hétköznapok rohanásából és hazatérek, hogy számomra kedves emberekkel, családommal, szeretteimmel töltsem az ünnepeket.

Ez a „megállás” azonban nem merül ki abban, hogy harmonikus családi légkörben kipihenem a fáradalmaimat, hanem egy állandó kereséssel jár együtt. Egy olyan kereséssel, melyben „az öröm forrását”, vagy ahogyan a Szentatya karácsonyi beszédében fogalmazott „a béke oázisát” keressük, és ez nem más, mint a „megtestesült Ige”, a Betlehemben született Kisded Jézus. Ez a keresés egész évben ott van az emberi szívben, de nagyobb intenzitással van jelen az adventi időben és főleg a Karácsonyhoz közeli napokban. Ezekben a napokban azt a forrást kutatjuk, ahonnan a Szeretet ered és így el kell zarándokoljunk lélekben oda, ahol Jézus született, át kell éljük Betlehem misztériumát. Ha pedig tényleg igaz szívvel keressük, akkor egészen biztos, hogy rátalálunk és az emberi szívben is megszületik Jézus, a mi szívünk is „jászol” lesz, amely képes arra, hogy fogadjon és viszonozzon szeretetet.
Tehát a Karácsony a magunkba és a másokhoz fordulás lehetőssége; ilyenkor alkalom adódik arra, hogy egy kicsit jobbá, szeretetteljesebbé váljon a kapcsolat ember és Isten, ember és ember, ember és a világ között.
Szent János fogalmazta meg Evangéliumában, talán a Szentírás legszebb és leglényegesebb mondatát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) Ebben a mondatban össze van kapcsolva Karácsony örömhíre és Húsvét misztériuma, mely hitünk középpontját szolgálja, vagyis Jézus, akinek földi születését Karácsonykor ünnepeljük „az Élet forrásává” vált.

Baumli Berni