Erre a kérdésre a választ már nem is olyan könnyű meghatározni, hiszen a mai világban tapasztalunk olyat, hogy vannak emberek, akik folytatják a hétköznapi életet mintha misem történt volna és legfőképpen a pénz érdekli őket, ami nagyon szomorú dolog.
A Karácsony a szeretet ünnepe, a megértés, a béke ott kell legyen mindenütt, minden ember szívében, lelkében, és nem is az ajándékozáson van a hangsúly hiszen az is csak egy jelkép, az egymás iránt érzett szeretet jelképe, mint minden más. Például a fa ami az Isten jelképe hiszen a fenyő örökzöld és Isten is öröktől fogva van, volt és lesz is. A feldíszített fenyő pedig a lelkünk jelképe, hiszen csillogóvá varázsoljuk , mint a lelkünket is megtisztítjuk, és pompába öltöztetjük.
Ha máskor nem, de legalább ilyenkor próbáljunk bajbajutott embertársainkon segíteni, hiszen mi is elvárnánk a segítséget vagy csak egy parányi figyelmességet.
A Karácsony a Szentcsalád, a megváltó Jézusunk születésének ünnepe, valami újnak a kezdete. A Szentcsalád egy példakép és akár Szűz Mária vagy Szent József, vagy akár a kis gyermek Jézus példáját követed, jobb emberré válhatsz, boldogabb lehetsz, mint voltál és szereteteddel boldogabbá teheted a körülötted élő lényeket.
Ha minden ember e példát követi az egész világ újjá születhetne, és még a fű is zöldebb lenne az elhalványult, reményvesztett világban.
Mi úgy éljük meg Karácsony misztériumát, hogy nem a világ bódító tudományát tesszük előtérbe, hanem a betlehemi kisded példáját, akit fellelhetünk embertársaink szívében.
„Karácsony készül emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok fel lelketek! Csillogtassátok kedvetek! Legyetek újra gyermekek! Hogy újra emberek lehessetek!”
Ha minden embertársunk ez idézet alapján építené fel Karácsonyát, akkor ez az ünnep nem csak a külső tényezőkben nyilvánulna meg, hanem az emberi boldogságban.