Kaplonyi barátok

Kt.
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztust, mint a mindenség királyát ünnepeljük. Az Atya egyszülött Fiát, aki Szűz Máriától született. Születése hírüladásától fogva messiási értelemben vett „királynak” nevezik, aki Dávid trónjának örököse lesz, a próféták ígéretei szerint, s királyságának nem lesz vége, mondja az angyal (Lk 1,32–33).
Krisztus király volta harmincéves koráig rejtve maradt, amíg Názáretben élte mindennapi életét. Azután nyilvános működése idején Jézus megnyitotta az új Országot, amely „nem e világból való” (Jn 18,36), és végül beteljesítette azt, halálával és föltámadásával. Feltámadása után apostolainak megjelenve ezt mondta: „Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön” (Mt 28,18): ez a hatalom a szeretetből fakad, amelyet Isten a maga teljességében mutatott meg nekünk Fia kereszt-áldozatában.
Kt. Az első keresztények ezzel a tömör, de igen sokat mondó formulával vallották meg hitüket: „Jézus Krisztus az Úr”. Az a meggyőződés jut itt kifejezésre, hogy a keresztre feszített Názáreti Jézust Isten felmagasztalta, és a világmindenség Urává tette, \"(ezért) Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban\" (Fil 2,10).
Dániel próféta megjövendöli, mint hallottuk az első olvasmányban, hogy Krisztus, a megígért Messiás uralma a történelem végén mindenki előtt nyilvánvalóvá válik majd, és azoknak is el kell ismerniük, akik most elutasítják.
Megjelenik majd „az ég felhőin”, ez a hagyományos kifejezés arra utal, hogy a diadalmas Krisztus az idők végén visszatér, hogy megítélje a világot. Mert: „hatalom, méltóság és királyság adatott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom…, királysága nem megy veszendőbe”. Isten – az „Ős öreg” – őt rendelte az egész teremtés Urának, olyan hatalommal ruházta fel, ami meghaladja az idő határát.
A szent lecke, a Jelenések könyvéből, ezt a gondolatot emeli ki, a híres kifejezés által: „Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)\" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt, és aki eljő, a Mindenható”(Jel 1, 5-8).
Krisztus az örök Ige az, „aki van”, aki mindig volt, aki elve és célja az egész teremtésnek. Krisztus, a megtestesült Ige az, aki üdvözíti az embereket, elve és célja az egész megváltásnak. És végül Ő az, aki egy napon eljön, hogy megítélje a világot. „Íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét.”(Jel 1,7)
Kt. Krisztus a világegyetem Ura egyben a megfeszített Krisztus, akinek mérhetetlen szeretete megfontolásra késztett: „Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől” (Jel 1,6). Ő, a Király és az Úr, hogy az emberiséget megtisztítsa bűneitől, nem akart más utat választani, mint azt, hogy saját vérével mossa meg őket. Ez volt az ára annak, hogy bevezesse az embereket országába, mégpedig nem csupán alattvalóiként, hanem testvéreiként és társörököseiként, akikkel megosztja királyságát, mindenre kiterjedő uralmát, hogy vele, az egyetlen Főpappal ajánlhassák fel és szentelhessék Istennek az egész teremtett világot. „Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket”(Jel 1,6).
Íme, Krisztus ennyire szereti, és részesíteni akarja az embert hatalmában.
Az evangéliumi szakasz kínszenvedésével kapcsolatban mutatja be Krisztus királyságát, és egyben szembehelyezi a földi királyságokkal. Amikor a nép, a nagy lelkesedés pillanatában, az ingyen kenyér, a kenyérszaporítás után, királlyá akarta tenni, az Úr Jézus visszavonult, most viszont, halálra ítélten nyíltan megvallja királyi hatalmát. Pilátus kérdésére: „Tehát király vagy?” ezt válaszolja: „Igen, király vagyok”. Előzőleg azonban már kijelentette: „Az én országom nem ebből a világból való”.
Nem ebből a világból való, hanem Isten szentháromságos életéből forrásozik. Nem ebből a világból való, de a teremtés hajnalától jelen van ebben a világban.
„Krisztus királysága nem a világi uralkodók hatalmát jelenti, hanem azt az isteni erőt, amely örök életet ad, megszabadít a rossztól, és legyőzi a halál uralmát. A Szeretet hatalmát jelenti, amely a rosszból is felszínre tudja hozni a jót, gyöngébbé tenni a megkeményedett szívet, békét tud vinni a legkeserűbb viszálykodásba és reményt gyújtani a legnagyobb sötétségben” – mondta a Szentatya, Benedek pápa.
Krisztus királysága nem ideigtartó, politikai uralmat jelent, hanem lelki hatalmat: az igazságot hirdeti, elvezeti az embereket a legfőbb Igazsághoz, megszabadítja őket a bűn és a tévelygés minden sötétségétől. „Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” Ő az igazság, „hűséges Tanúja” – vagyis Isten embereket üdvözíteni akaró szándékáról, az üdvösség tervéről tanúskodik, aki azért jött, hogy ezt az igazságot kinyilatkoztassa, az emberek tudomására hozza, és életáldozatával bizonyítsa. Ezért csak akkor jelenti ki, hogy király, amikor a kereszt felé indul.
A keresztről vonz majd magához mindenkit. Mert a valóságban a kereszt jelenti Krisztus királyi trónusát. A keresztről tárja ki karját, hogy minden embert magához öleljen, és a keresztről kormányoz szeretete által.
Hogy uralkodhassék fölöttünk Őt kell választanunk, és hagynunk kell, hogy az Ő szeretet magához vonzzon és legyőzzön.
Erre biztat a Szentatya is mondván: „E királyság nagysága előtt mindannyiunknak választani kell: kit akarok követni, Istent vagy a gonoszt, az igazságot vagy a hazugságot? Ha Krisztust választjuk, az nem garantálja az evilági szempontok szerinti sikereket, de biztosítja azt a békét és örömet, amit csak Ő tud adni”
Kt. Krisztus minden követőjének feladata, de különösen a Szívgárdistáké, akik rendkívüli módon is elkötelezték, elkötelezik magukat a nagy Királynak, hogy miután elfogadták Jézus Krisztus uralmát életükben, hatalmának követei legyenek az emberek között, minél több lelket hódítva meg az Ő édes igájának.
Hogyan? Mindenekelőtt a hit és a keresztség által, mely az örökélet tovább adása. Azután az ingyenes és tiszta szeretet gyakorlása, cselekedetei által, melyek Krisztus Király uralmának boldogító valóságáról tanúskodnak kortársaink körében.
Krisztus feltámadása a halál erői fölött aratott győzelem, amely bennünket, hívőket is arra indít, hogy tegyük a jót. Ezért nem maradhat meg a keresztény vallásosság a templom falai között. Ott kell tanúságot tennie, ahol a bűn és a halál hatalma érezteti hatását. Ez pedig mindenütt jelen van, a családban éppúgy, mint a közéletben.
A felebaráti szeretet gyakorlása Jézus jelenlétéhez kapcsolódik, aki különlegesen közösséget vállalt azokkal, akik bármilyen lelki vagy testi szükséget szenvednek. A felebaráti szeretetnek ez a Krisztushoz kapcsoltsága sajátos hívő jelleget ad gyakorlásának. Most a szeretet gyakorlása teszi hitelessé a hitet. Az Isten szeretete sem hiányzik a felebaráti szeretet gyakorlásából. Ezt akkor fedezzük fel, ha arra gondolunk, ki az, aki azonosítja magát minden nélkülözővel. Ez Jézus, az Isten Fia. A felebaráti szeretet gyakorlásában így mindig benne van Isten szeretete is. Az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlásában a hívő felfedezheti Krisztus jelenlétét, akinek uralma így jelentkezik hívei szívében.
Ez a legjobb, leghatékonyabb bizonysága Krisztus királyságának, róla tett tanúságtételünknek, s a világ öntudatlanul is erre szomjazik. A mi felelőségünk, hogy hitelesen találkozik-e vele, vagy csak torz formáiról szerezve tapasztalatot elutasítja, és pótszerek után néz, hogy szomjúságát csillapítsa.
Kt. Hódolatunk, tiszteletünk, iránta érzet szeretetünk, csak akkor válik hitelessé, ha nem csupán dicsőítő szavainkkal valljuk őt életünk Urának, hanem életvitelünkkel is, amelyben azt tesszük alapelvnek, amely Jézus életének alapelve volt: a szeretetet és az ebből fakadó irgalmasságot.
Ezért hangsúlyozza a Szentatya, Benedek pápa, hogy a keresztények feladata „az emberi történelem tökéletesedésén” való fáradozás, el kell vinniük Krisztus „hatalmát”, amely a szeretetből fakad, az emberi élet minden területére, hiszen Ő „történelmünk és kultúránk fókuszpontja, az emberi nem középpontja, és minden szív boldogsága”.

Prédikációk e-mailben Név E-mail Megrendelés Lemondás

Szavazások Szeretnénk megtudni, hogy kicsoda ön szerint Jézus Krisztus? A második isteni Személy, Isten Fia, Megváltó Az én Uram, és Istenem Egy Isten a sok közül Egy a sok vallásalapító közül Egy fontos történelmi személyiség Nagyszerű tanitó Kitalált személy Egyéb