Imre atya írásai
|
2010 május 20., csütörtök 14:06 |
|
Most, hogy egy kicsit alábbhagyott az Egyház és a pápa elleni frontális támadás, és már csak azok csatároznak bulvárlapok hasábjain, akiket nem jobbító szándék, hanem önös érdek vezet, legyen nekem megengedett, hogy az események túlján egy pár gondolatomat megfogalmazzam.
|
Nem, nem arról akarok írni, hogy mennyi igaz abból, amit az újságok a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban az Egyházra és a pápára szórtak. Arról majd későbben...
Még csak azt sem akarom kutatni, hogy mennyire jobbító szándék vezette a „förtelmes bűnök” (XVI. Benedek) fölfedőit és mennyire a szenzációhajhászás illetve valamilyen politikai cél. Arról is majd máskor...
Most csak azt akarom leszögezni: Isten együtt szenved velünk.
|
|
Bővebben...
|
|
|
2010 március 18., csütörtök 22:15 |
2 Sám 11,2-17; 12,1-7.13
Az író, költő és drámaíró Oscar Wildet (1854-1900), akit a 19. századi viktoriánus hagyományoktól dohos Anglia irodalmába friss levegőt hozó szellőnek neveztek, kortársai művei alapján embertestbe zárt angyalnak, magánélete kapcsán pedig emberbőrbe bújt démonnak vélték. Ő volt az első író, aki azon erkölcsök – vagy inkább erkölcstelenségek – szerint élt, amelyek saját írásaiban is megjelentek. Élete tele volt pompával, dicsőséggel, tündökléssel; gazdag volt, befolyásos és sikeres, ám épp legnagyobb sikerei közepette érte a végzetes bukás: a börtön. Olyan magasról zuhant és olyan mélyre, hogy egész Európa beleborzongott.
|
|
Bővebben...
|
|
2010 március 17., szerda 21:34 |
|
Max Frisch (1911-1991) svájci író regényében, „Legyen a nevem Gantenbein”, egy férfi ül a lakásában. Felesége elhagyta, házasságuk kátyuba jutott. Hogy ezt a krízist túlélje, elkezd különböző történeteket kitalálni, amelyek főszereplőiben megpróbálja jelenlegi helyzetét megélni és elviselhetőbbé tenni. Végül egy vak ember, Gantenbein szerepében véli megtalálni a megoldást: vaknak tetteti magát. Úgy tesz, mintha a külvilág nem is létezne. Nem akar semmiről és senkiről tudomást venni. A dolog működik is, az emberek kitérnek útjából, nem alakoskodnak előtte, mert azt hiszik, hogy nem lát, nem kérdeznek tőle sokat, és nem is várják el, hogy beszélgessen velük.
|
|
Bővebben...
|
|
2010 február 04., csütörtök 21:57 |
Dömjén atya humora
|
Sajnos, nem tartozom azok közé, akik jóízűen tudnak viccet mesélni. Nem is beszélve arról, hogy amint hallom, azonnal elfelejtem őket... Bámulom és csodálom azokat az embereket, akikből csak úgy dől a szellemes mondás és a tréfa. Körülöttük mintha kisütne a Nap, gondtalan nevetés és derű keríti hatalmába az embereket, és így legalább egy pár pillanatra elfeledkeznek az élet gondjairól...
Persze, vicc és vicc között óriási különbség van. Vannak szép, tartalmas, kultúrált, elmés viccek, és létezik az ellenkezőjük is. Mindkét esetben igaz az Úr Jézus megállapítása: „A szív bőségéből beszél a száj!” (Mt 12,34) |
|
|
Bővebben...
|
|
2010 január 22., péntek 06:08 |
|
Dr. Tempfli Imrével, a stuttgarti magyar misszió vezetőjével Csirák Csaba beszélget
Az írás a VASÁRNAPBAN jelent meg.
Dr. Tempfli Imre évi pihenőszabadságát itthon töltötte, szülőfalujában, s egyben eleget tett a plébánosok általi felkéréseknek, el-ellátogatott más egyházközségekbe is. Ekkor kértük fel beszélgetésre.
Ezeregy ígéretesnél ígéretesebb pihenésre, üdülésre, kikapcsolódásra csábító ajánlat kínálja magát, válogatni lehet a sok szép, színvonalas rendezvény között. Mégis a felmenőid és gyermekkorod otthonát választottad pihenőszabadságod eltöltésére, milyen meggondolásból?
|
|
|
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>
|
|
1 / 4 oldal |
|
