|
2010 február 04., csütörtök 21:57 |
Dömjén atya humora
|
Sajnos, nem tartozom azok közé, akik jóízűen tudnak viccet mesélni. Nem is beszélve arról, hogy amint hallom, azonnal elfelejtem őket... Bámulom és csodálom azokat az embereket, akikből csak úgy dől a szellemes mondás és a tréfa. Körülöttük mintha kisütne a Nap, gondtalan nevetés és derű keríti hatalmába az embereket, és így legalább egy pár pillanatra elfeledkeznek az élet gondjairól...
Persze, vicc és vicc között óriási különbség van. Vannak szép, tartalmas, kultúrált, elmés viccek, és létezik az ellenkezőjük is. Mindkét esetben igaz az Úr Jézus megállapítása: „A szív bőségéből beszél a száj!” (Mt 12,34) |
|
|
Bővebben...
|
|
|
2010 január 22., péntek 06:08 |
|
Dr. Tempfli Imrével, a stuttgarti magyar misszió vezetőjével Csirák Csaba beszélget
Az írás a VASÁRNAPBAN jelent meg.
Dr. Tempfli Imre évi pihenőszabadságát itthon töltötte, szülőfalujában, s egyben eleget tett a plébánosok általi felkéréseknek, el-ellátogatott más egyházközségekbe is. Ekkor kértük fel beszélgetésre.
Ezeregy ígéretesnél ígéretesebb pihenésre, üdülésre, kikapcsolódásra csábító ajánlat kínálja magát, válogatni lehet a sok szép, színvonalas rendezvény között. Mégis a felmenőid és gyermekkorod otthonát választottad pihenőszabadságod eltöltésére, milyen meggondolásból?
|
|
|
|
Bővebben...
|
|
2009 december 21., hétfő 09:41 |
Amikor 1990 első hónapjaiban megindult Szatmár vidékéről a kivándorlás, s mi, papok aggódva, fájó szívvel és tehetetlenül szemléltük, egyik testvérünk azt mondta: „Mindegyik magával visz egy darab fényt innen. Lassan sötétség vesz körül bennünket!” Emlékszem, mint ólomeső kopogtak szavai a nagy csendben. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Csak leverten hallgattunk. Ma is épp olyan érzéseket vált ki belőlem a mondat, mint akkor, noha örömmel látom, hogy azért otthon sem aludtak ki a fények...
A megállapítás azonban igaz: aki elmegy közülünk, az egy darab fényt és egy darab reményt visz magával.
|
|
Bővebben...
|
|
2009 november 05., csütörtök 21:11 |
|
Bármilyen hihetetlenül is hangzik, még nekem is latinul kellett megtanulnom a ministrálást. Noha későbben megszerettem „az egyház nyelvét”, abban az időben magam is azon a véleményen voltam, hogy az ördög is tíz évig kell, hogy tanulja, és ha véletlenül megbotlik, azonnal el is felejti s kezdheti előlről... |
Érdekes, arra nem emlékszem, hogy Bonaventura atyának is ministráltam volna a kora reggeli latin szentmiséken. Az azonban kitörölhetetlenül emlékezetemben maradt, hogy Dömjén atya hol az oltár jobb, hol pedig annak bal oldalán mormolta majd énekelte a latin szöveget,
|
|
Bővebben...
|
|
2009 október 12., hétfő 19:20 |
|
Pár évvel ezelőtt Ruth Stafford Peale (1906-2008) adott ki egy könyvet arról, hogy milyen kalandot jelent feleségnek lenni. Könyvében egy boldog házasságot ír le – a sajátját. A mű megjelenése után szokatlanul sok olvasói levelet kapott. Leginkább olyanok írtak neki, akik – minden fáradozásuk ellenére – nem éltek boldog házasságban. |
|
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>
|
|
1 / 3 oldal |
